Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Miért pont SIMSON?


 
Amikor újra feléledt bennem a vágy és az igény a motorozás-nyújtotta szabadság iránt, először azt kellett meghatároznom, hogy milyen szempontok alapján válasszam ki tudatosan a megfelelő motortípust.


MEGBÍZHATÓSÁG

 Nincs annál kiábrándítóbb, mint amikor egy kellemesnek ígérkező túra alatt folyton a motor hangját és viselkedését kell figyelgetni attól rettegve, hogy mikor milyen technikai és működésbeli zavarral okoz kellemetlen és költséges meglepetést. Szerencsére korábbi motorjaim jórészt következetesen viselkedtek, emiatt teljes lelki nyugalommal vágtam neki a hosszabb túráimnak is és csak egyetlen egyszer Pécsen, a Pannónia P10-esem űzött gonosz tréfát velem.
 Ez a nagyjából 100'000 kilométeres motoros futásteljesítményem fényében nem is olyan rossz mutató.
 Még a Verhovinámat sem sorolnám a bizonytalan működésű motorjaim kategóriájába, mert az üzemmeleg állapotban tapasztalható índítási hisztériája állandó volt, tehát kiszámítható.
 Összefoglalva: a motornak abszolút megbízhatónak kell lennie, már amennyire egy motor esetében ez elvárható.



GAZDASÁGOSSÁG

 A kiválasztott típus legyen alacsony árfekvésű, kis fogyasztású és olcsón javítható!


STÍLUS

 
A mai tucatmotorok sajnos már elvesztették egyéniségüket, egyedi katakterüket: javarészt cicaszeműek, motorblokkjukat tarka-barka műanyag idomok takarják.
 Nekem valahogy a klasszikusabb formavilágú motorok jobban tetszenek, amiken még megtalálhatók a dicső hőskor klasszikus stílusjegyei.
Kedvenceim közé tartoznak a magyar motorkerékpárgyártás nagyöregjei: a Csepelek, a Pannóniák és a Danúviák, de a külhoniak közül is tudnék sorolni: Simson, Jawa, BMW (és annak másolata Ural néven), Royal Enfield (és a fotón is látható Enfiel India), Triumph, Norton, stb.

 royal-enfield-bullet-350.jpg


HASZNÁLHATÓSÁG

 Egy motornak mindenképpen kényelmesnek kell lennie, emellett a többnaposra tervezett sátorozós túrák miatt jól málházhatónak is.


 
Eleinte a Csepel D-125-ösöket nézegettem.

 

csepel-1958.jpg


 Ennek a típusnak az elragadó formavilága, a régmúltat idéző esztétikai és technikai megoldásai lenyűgözött.
 Viszont ezek már több, mint 50 éves járgányok, alkatrész-ellátásuk - még az internetes webshopok lehetőségeivel együtt is - szegényes, pakolhatóságuk korlátozott és mivel 125 köbcentiméteres motor döngicsél benne, nagymotornak számít annak minden bürokratikus és gazdasági nyűgével.


 Nosztalgikus érzelmeimre hallgatva felmerült a Pannónia neve is. Bár nekem P10-esem volt, a vele szinte teljesen megegyező, de csepptankos T5-ös mindig is jobban vonzott.

 

pannonia-t5-1966.jpg

 

 A Pannóniák alkatrész-ellátása talán egy fokkal jobb, mint a Csepel D-125-ösé, de egy megbízható állapotú - és emiatt igen ritka - példány ára már közelít a negyedmillióhoz, amúgy bőven elegendő teljesítményéhez képest sokat, nagyjából 4 liter keverék-benzint szürcsöl be és rendszámkötelezettsége miatt a 30'000 forintos egyszeri átiratási díjon kívül évente kb 8-10'000 magyar fabatkám bánná (forgalmi engedély, műszaki vizsga, súlyadó, kötelező felelőségbiztosítás).
Ez mondjuk önmagában nem nagy összeg, de talán elkerülhető.

 
Na így került a képbe a hazánkban mai napig is legelterjedtebb kismotor, a SIMSON!

 

dsc00171.jpg



Vitathatalan erényei:



MEGBÍZHATÓSÁG

 Egy egyszerű, de korát meghazudtoló mérnöki gondossággal tervezett és tartós anyagokból igényesen kivitelezett gépcsoda. Alkatrész-ellátása hazai viszonylatban magasan a legszínvonalasabb, igaz manapság már sajnos csak utángyártott alkatrészekkel találkozhatunk a boltokban és ezek minősége nem éri el a gyári alkatrészek nívóját.


GAZDASÁGOSSÁG

 
Egy SIMSON ára állapottól függően valahol 50'000 és 150'000 forint között mozog (a kirívó esetektől eltekintve).
 Az alacsonyabb árfekvésű szegmensben 
(50-70'000 forint) csak elvétve találunk ígéretes példányokat, ezek inkább leharcolt, rosszabb esetben halálra gányolt ócskavasak.
 Egy céljaimnak megfelelő S51-esért úgy 80-120 darab ezrest kell leperkálni, de ez az ár sajnos még nem garantál minőséget!
 Találkoztam olyan eladóval, aki a 100'000 forintos vételárért csörgős blokkot, szoruló teleszkópokat, kottyanós elsővillát, tojásos-nyolcasos szétvert kerekeket és igénytelen festést kínált. Persze a mosás után ügyesen fotózott képről mindez nem derült ki...
 Szóval nagyon észnél kell lenni és bízni a gondviselésben.
(Nekem is csak másodszorra sikerült az igényeimnek és elvárásaimnak megfelelő motort találnom...)

 A típusra jellemző, hogy a
z alkatrészek általában filléres tételek: egy lánc 3500 forint, egy külső gumi 7-8000, de ennyiért már egy új karburátort vagy egy komplett hengert is vehetünk dugattyúval, gyűrűkkel.
 A SIMSON 100 kilométerenkénti fogyasztása mindössze 2.4 liter, amit egyes finomkezű motorosok akár 2 liter alá is le tudnak szorítani. A tankolási költségeket növeli ugyan a kétüteműekhez nélkülözhetetlen keverékolaj megvásárlása, de ez a kiadás egy jobb minőségű 2T olajnál sem több literenként 2-3000 forintnál.
 Ez a gyárilag előírt 1:50 keverési aránnyal 
nagyjából bruttó 10 százalékkal növeli a tankolás költségeit.


STÍLUS

 Egy SIMSON semmivel össze nem téveszthető, mindeki azonnal felismeri, még azok is, akik sosem száguldoztak ilyen paripákon.
 A hangja is jellegzetes, egyszerre pattogós és lágy, bár az utángyártott kipufogók és a "rezós" sportdobok jelentősen rontanak e harmonikus összhatáson.
 De ez csak az én szubjektív megítélésem...


HASZNÁLHATÓSÁG

 
Az 50 köbcentis SIMSON utazósebessége valahol 40 és 50 km/óra közé tehető. Ez lehetővé teszi a megfelelő motorhűtést is, így emiatt nem kell aggódnunk.
 Ilyen tempónál nem túl szomjas, nagyjából tudjuk hozni a gyárilag ígért 2 és fél liter körüli fogyasztási értéket.
 A motor erőműve mindössze 3.7 LE teljesítményre képes, de ennyi is elegendő ahhoz, hogy naponta akár többszáz kilométert motorozzunk vele.
 Eredetileg kétféle sebességváltóval szerelték, a négysebességes vitathatlanul finomabb áttétel-megválasztási lehetőséget nyújt, de egy háromsebességessel is bátran lehet vállalkozni nagyobb túrákra, akár külföldre is.
 Hosszú ülése viszonylag kényelmes, annak hátsó felén magasra tornyozhatók a poggyászok (sátor, derékalj, hálózsák, hátizsák, stb.). Kisebb túrákhoz elegendő egy övtáska is, amit a gyári csomagtartójára erősthetünk.

  

pict0539.jpg

 

 A hosszabb túrákhoz érdemes beszerezni egy nyeregtáskát, ami a kisebb-nagyobb tárolórekeszeivel és zsebeivel igen praktikus találmány.

 

100_5712.jpg

 


 Végül összegzésképpen felsorolnám e típus előnyeit és hátrányait:

ELŐNYÖK:
- elterjedt, gyakori típus (jó alkatrész-ellátás)
- olcsó üzemeltetés (alacsony vételár, olcsó alkatrészek, kis fogyasztás, mérsékelt járulékos költségek)
- megbízhatóság (magas fokú mérnöki munka, pontos gyártás, minőségi anyagok)
- tetszetős kivitel (klasszikus, letisztult formák)



HÁTRÁNYOK:
- lassú (de legalább van időnk a tájban gyönyörködni)
- zajos és büdös (akkor vegyél elektromos biciklit; lemennél azzal a Balatonra?...)
- öreg (a mai modern kínai vacakok semmivel sem megbízhatóbbak vagy időtállóbbak!) 
- váltani kell vele (ja kérem, ez nem holmi robogó, ez MOTOR!)



Tehát gyakorlatilag nincsenek hátrányai!...