Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Irány a Balaton! 3. nap


 Verőfényes és madárfüttyös szép reggel dörgölte ki a csipát a szememből.

 

 A kora tavaszi időpont ellenére sejtettem, hogy többnapos utam végpontjához, a Balatonhoz élvezetes lesz a motorozás.

 

 

 Az élmény-faktort tovább növelendő némi kerülővel kívántam eljutni a Balatonhoz.
 Iszkaszentgyörgyön található az Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastély, amit korábbi látogatásaim ellenére most is fel akartam keresni. A történetével most nem untatnám a kedves olvasót, hiszen akit érdekel, utána nézhet a neten (szerintem érdemes).



 pict0555.jpg


 Sajnos a kis automata gépem érzékelőit összezavarták a fény-árnyék viszonyok és a magas UV-sugárzás, így a fotók hamis színeket kaptak, sőt egyes képeknél nem volt más lehetőségem, mint fekete-fehérre butítani a képeket.
Sebaj, így legalább emelkedett a képek művészi értéke...


 pict0556.jpg

 

 Iszkaszentgyörgyről Isztimér, majd Kincsesbánya felé fordítottam a kormányt, mert a kincsesbányai szerpentint a világért nem hagytam volna ki. Igaz, csak pár kanyar az egész, de nagyon hangulatos!
 Kincsesbányára érve meglepő látvány tárult elém: a falu központjánál lévő domboldalon piros-fehér zöld zászlócskák és pálcákra tűzött kokárdák rétje fogadott.

 

 

 pict0558.jpg

 

 Bodajkon Zirc felé vettem az irányt. Kellemes Bakony-széli tájakon vezetett az út, a forgalom vidékiesen visszafogott volt.
 Zirc előtt három szélturbina uralja a tájat, melynek lapátjai méltóságteljesen hasították a levegőt (no lám, mégis fúj a szél?), mély huhogós-susogós hangjuk messzire hallatszott.
 Sajnos a fényviszonyok továbbra sem kedveztek így csak az egyikről tudtam elfogadható képet készíteni.

 

 

 pict0565.jpg

 

 Zircre érve az ebédet követelő gyomrom korgása szinte elnyomta a motorom és a harangok zúgását, ezért egy már régebbről ismert hamburgereshez kanyarodtam. Mondanom sem kell, ma sem csalódtam a cégben, több mint egy órát dőzsöltem jóllakottan a napsütötte teraszon.

 pict0567.jpg


 Az idő nagyon rohant és a Balatontól még mindig igen távol voltam, bele kellett hát húznom.
 A nagy sietségben – és a 8-as főút kismotorokra veszélyt jelentő őrült forgatagának szorításában - elnéztem egy lehajtót és emiatt Balatonfűzfő helyett Balatonalmádiban kötöttem ki. A már nyáriasnak mondható napsütéses 20°C-ban ez nem okozott különösebb kellemetlenséget és benzinem is volt elég.
 Balatonfűzfő után van az egyik kedvenc Balaton-menti útszakaszom: a szinte karnyújtásnyira lévő parton nádasok és horgász-stégek váltják egymást.

 pict0571.jpg

 

 Azt még otthon elterveztem, hogy a Magyar Tengert megcélozó túrám végpontja a Balatonakarattyán található festői szépségű szabad-strand lesz. Valahogy nekem jobban tetszik, mint a déli part bármelyik másik fürdőhelye.

 pict0576.jpg

 
 A hazafelé vezető úton – természetesen még csak Székesfehérvárig – már semmilyen érdemleges dolog nem történt. Elég jellegtelen ez a Füle – Polgárdi – Szabadbattyán útvonal. Ez alól talán csak Polgárdi képez kivételt, ahol a 7-es főút mentén évek óta egy használtmotor-kereskedés várja a motorozás megszállottait.
 Az este rohamléptekkel közeledett, a levegő is erősen lehűlt, így most kihagytam a motor-mustrát, meg sem álltam a garázsig.

 Ezen a napos, de enyhén szeles márciusi napon 164 kilométert csalinkáztam.